5 kérdés így az év vége felé

 

Mert csak azon tudunk változtatni, amiről tudjuk, hogy változtatást igényel.

 

2017.jpg 

 

Egy ideje, minden év végén igyekszem megfelelő időt szánni a reflektálásra. Milyen volt az elmúlt év, mit tettem, hogy tettem, mit nem csináltam meg, stb. Azért tartom ezt fontosnak, mert ez a fejlődés kulcsa – anélkül hogy időt szánnánk annak tudatosítására, hogy „mi működik” és „mi nem”, továbbra is csak keményen fogunk dolgozni, ahelyett, hogy okosan dolgoznánk.


A legtöbben kifogásokat, vagy mentséget keresnek, hogy nincs elég idejük vagy túl elfoglaltak ahhoz, hogy ilyen célból magukkal foglalkozzanak. Közben pedig az igazság –sok esetben- az, hogy azért kerülik ezt az egészet, mert akkor szembe kell nézni a gyengeségeikkel, az elkövetett hibáikkal, a kudarcaikkal és a legnagyobb hiányosságaikkal – ez pedig nem könnyű.


Az elhalasztott lehetőségnek pedig ára van: ha nem vagyok hajlandó felismerni ezeket a dolgokat, akkor nem tudok hatékonyan előrelépni, változtatni sem. Innentől kezdve egyszerűvé válik a döntés: maradjunk vakok és bukdácsoljunk a sötétségben, vagy teremtsünk tudatosságot az adott helyzetben és adjunk magunknak egy zseblámpát ehhez?


Az alábbi 5 kérdést az utóbbi esetben érdemes feltenni magunknak, mielőtt december 31-én éjfélt üt az óra:


1. Milyen célok voltak erre az évre, és ha nem teljesültek, mi volt az oka?


Talán nem túlzás, hogy a többségünk szeret célokat kitűzni. Nagy, magasztos célokat. A január pedig az a hónap, amikor sokan határozottan és büszkén kijelentik, hogy: „Ez az év más lesz.” Vajon hányan valósítják meg? Valójában nem sokan. Gondoljunk csak azokra a célokra, amelyeket erre az évre tűztünk ki (itt jól jöhetne egy napló). Ha nem értük el őket, mi az oka? Hagyjuk most az olyan válaszokat, mint „nem volt elég időm”, vagy „túl sok minden történt”, stb. Az a tapasztalat, hogy a legtöbb cél beteljesülése a félelem, az unalom vagy akár mindkettő miatt marad el. Amikor a félelem tart bennünket vissza, akkor nagyon fontos, hogy ezt felismerjük. Amikor pedig az unalom, akkor egy kérdésre érdemes válaszolni: „Miért ezt tettük az első helyre?” Azért fontos „leásni a gyökerekig”, hogy ugyanezt a hibát még egyszer ne kövessük el.


2. Mire ment el az idő nagy része?


Az idő gyakorlatilag olyan, mint egy befektetés. Egy nap 24 órából áll (ez a kp-nk), és bármibe is invesztáljuk ezeket az órákat, látni fogjuk a megtérülését. Ha az időnket hasznos dolgokba fektetjük, pl. olvasás, tanulás, szakmai gyakorlat, edzés, akkor okosabbak leszünk, és jobban fogjuk csinálni azt, amivel foglalkozunk. Hasonlóképpen, ha az időnket kevésbé hasznos tevékenységekre fordítjuk, pl. negatív emberek társaságában lógunk, vagy a TV-t bámuljuk minden hétvégén, szintén látni fogjuk, miként térül meg a befektetésünk – valószínűleg mi is negatívabbá válunk, és olyan, kevésbé előrevivő szokásokat fogunk átvenni, amik abból származnak, amivel sok időt töltünk.


Ahhoz, hogy előrelépjünk bármilyen céllal vagy projekttel kapcsolatban, eszméletlen módon tudatosan kell bánni az idővel (a befektetésünkkel). Szóval az elmúlt évben mi vitte el az idő nagy részét? És megérte a befektetés?


3. Kivel töltöttük a legtöbb időt?


Mérhetetlenül alábecsüljük a barátaink, a munkatársaink, a családtagjaink és még az alkalmi ismerőseink életünkre kifejtett hatását. Az, ahogy emberként fejlődünk, valójában a tükrök szobája. A más emberekkel való kölcsönhatásokon keresztül formáljuk saját magunkat. Néhány ember pozitív értelemben véve állít bennünket kihívás elé, és inkább növekszünk általuk, mások pedig rombolóan hatnak ránk. Néhányan ösztönöznek, néhányan visszahúznak. Néhányan a félelmeinket erősítik, de szerencsés esetben vannak olyanok is, akik feloldják. Az, hogy kivel töltjük az időt, épp annyira fontos, mint hogy mivel töltjük az időt –mert a kettő együtt jár.


Függetlenül attól, hogy rendkívül sikeressé, magabiztossá, együttérzővé vagy hatékonnyá akarunk válni, vagy bármi másban fejlődni, hasonló gondolkodású emberekkel kell körbevenni magunkat. Ezért mielőtt elkezdődik az Új Év, nézzünk körül, és ha olyasmit látunk, ami nem visz előrébb, ideje mozdulni!


4. Egy gondolatért vagyunk oda? Vagy a folyamatért?


Az egyik legnagyobb kelepce, amibe sokan bele is esnek, hogy jobban beleszeretnek egy-egy elképzelésbe, mint az odáig elvivő folyamatba. Az az igazság, hogy egy útnak a végét „kergetni”, nagyon sokszor rossz irányba vihet bennünket – azok pedig, akik elérik a vágyott célt, sokszor azért nem becsülik, mert kizárólag az oda vezető utat látják csak.


Sokan vágynak arra, hogy szakértők legyenek ebben, vagy híresek abban, de vajon tényleg csak a cím vagy a titulus az, ami hajtja őket? Vagy első helyen inkább a szakma iránti szeretet van? Ha valamit nagyon jól, sőt kiválóan akarunk csinálni az életben, akkor inkább az utóbbi. Keressük hát azokat a dolgokat, amiket akkor is megtennénk, ha senki sem látja, és senki sem díjaz érte. Ez lesz az az út, ami igazán messzire visz.


5. A munkától függetlenül, min kellene leginkább javítani az életünkben?


Ez életünknek arra a részére vonatkozik, amit a munkán kívül élünk, és ami egyébként a legnagyobb hatást gyakorolja a munkánkra is.


Hogy érzi magát a testünk? Többet kellene nyújtani? Mi a helyzet az étkezési szokásokkal? Sokszor érezzük telítve magunkat, vagy esetleg ittasan? Milyenek az alvási szokásaink? Kipihentek vagyunk? Milyen a kapcsolatunk a számunkra fontos emberekkel? Ezek azok a dolgok, amelyeket hajlamosak vagyunk félretenni a munka miatt, pedig meglehetősen alappilléreknek számítanak, és ha ezek meginognak, akkor a házunk összeomolhat (a ház, amire utalok TE magad vagy!).


<><><><><><><><><><>


Amikor az év végén kitűzött célok mögötti hajtóerő teljesen független a külső sikertől, vagy az eredményektől, vagy a munkától, akkor megtörténik a varázslat – mert a fókuszba a belső iránytűnk marad.


A kérdés, ami nehéz, de érdemes még feltenni: Hogyan tudnánk jobb emberré válni? Mi az, amivel legbelül foglalkozni kell? Amikor pedig ezzel tudunk kezdeni valamit, akkor minden más megvalósulhat, ráadásul könnyedén...

(Forrás: Nicolas Cole)


VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!


B.Ú.É.K.!