Hogyan juthatunk vezetőként csöbörből-vödörbe?

 

Sokféleképpen, de most különösen azokra a stresszel, feszültségekkel járó helyzetekre gondolok, amelyek ugyan problémamegoldást igényelnének de ehelyett – észrevétlenül -, valami egészen más történik.

 

1csöbörvödör.jpg

 

A problémamegoldás fontos vezetői készség, amely kiválóan fejleszthető különböző tréningekkel. A várt eredmény sokszor egy olyan egyszerű de nem feltétlen tréningen keresztül „elnyerhető dolgon” múlik, mint az önismeret. Ugyanis hiába a kognitív tudás, ha stresszhelyzetben bizonyos automatikus működések felülírják mindazt. Észrevétlenül és pillanatok alatt behúzhatnak bennünket, és már csak utólag mélázhatunk azon, hogy "már megint itt tartunk”.

 

Az alábbi 5 tipikus viselkedés minden esetben ebbe a bizonyos irányba, de sajnos nem feltétlen a megoldás felé visz:

 

1. Tegyünk meg MINDEN tőlünk telhetőt – ami önmagában még jó is lehetne, de itt az eredmények valahogy elmaradnak ... és ezt figyelmen kívül is hagyjuk. El/bevállaltuk, „fogcsikorgatva” működtetjük és foggal-körömmel ragaszkodunk ahhoz, hogy végig is nyomjuk. Mintha csak az számítana, és csak akkor lennénk jók, ha belegebedünk és csináljuk, hátha legalább azt elismerik.

 

2. Csak tökéletesen, és legyünk körültekintőek – minden részlet számít és azoknak is a részletei. A szabályokat természetesen követjük és pontokba véve tűzzük ki a teendőket. A hibának még a lehetőségét is „kiűzzük a térből” (pedig lássuk be, ez többször lehetetlen, mint lehetséges). Ám a komfortzónánk fenntartásához ez kell, nem tudunk engedni belőle.

 

3. Jövök és megoldom, rám mindig lehet számítani - többek között azért is, mert csak így érezzük fontosnak és jó vezetőnek magunkat. Nehéz „nem”-et mondanunk, amikor kínálkozik a lehetőség és azért is, mert jellemzően előbb tűnik fel a megoldás nekünk, mint másoknak (esélyes, hogy ezért is vagyunk vezetői pozícióban). A saját prioritás látja kárát, de legalább úgy érezzük, hogy megfelelően cselekedtünk.

 

4. Gyorsan és hatékonyan cselekedjünk – jön az input és úgy érezzük, azonnal és gyorsan tenni kell valamit. Kevesebb gondolkodás, pattogó stílus, de halad a munka. A lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több minden legyen elvégezve, mert csak így érezzük jól magunkat, vagy legalábbis így nyugszunk meg.

 

5. Ezt is kibírjuk, mert nincs lehetetlen – olykor túllépve azon a határon is, amikor még megéri. Nem tudjuk megengedni, hogy ne fussunk több kört és belássuk pl. azt, hogy segítségre, vagy támogatásra lenne szükségünk. Ez kell az „okéságunkhoz”.

 

Félreértés ne essék, mert ezek a viselkedésminták / hozzáállások valóban működnek!

Pont elégszer ahhoz, hogy megerősítőek legyenek, és pont elégszer ahhoz is, hogy ennek köszönhetően aztán ne vegyünk figyelembe bizonyos részleteket. Olyanokat, amelyek egyébként a valóság releváns részét képezik!

 

Milyen forgatókönyv lép érvénybe akkor, ha végül nem működnek mert marad vagy fokozódik a stressz?

 

Különböző variációkban, akár néhány másodperc alatt juthatunk el az alábbi következtetésekig:

 

1. „Nem sikerült, pedig mindent megtettem” – általában saját kudarcként éljük meg, némi szégyenérzettel párosulva.

 

2. „Persze ilyen körülmények között / ha csak ennyi időt adnak rá / ha ők nem tesznek bele mindent stb., én hiába tudom a megoldást” – jön a düh, a felháborodás és a bűnbakok keresése.

 

3. Aztán a kétségbeesés, hogy „ebben a cégben vagy/és ilyen piacon mindez lehetetlenség, nincs megoldás”.


<><><><><><><><><><>

OTT AZ ELEJÉN van a kulcsfontosságú momentum – az 5 tipikus viselkedésnél.

Vegyük észre, amikor belecsúszunk valamelyikbe – bár nem könnyű, de ha megfigyeljük lesz egy tipikus. Mi az, amit ilyenkor másképp tehetnénk? A túlzások elkerülése végett, hogyan viselkedhetnénk másképp?

 

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!